Katalógusszám | RC-CF31 |
Összefoglalás | Kutya Dirofilaria immitis antigének, Anaplasma antitestek, E. canis antitestek és LSH antitestek kimutatása 10 percen belül |
Alapelv | Egylépéses immunkromatográfiás vizsgálat |
Érzékelési célpontok | CHW Ag: Dirofilaria immitis antigének Anapalsma Ab: Anaplasma antitestekE. canis Ab: E. canis antitestek LSH Ab: L. chagasi, L. infantum és L. donovani antiboyok |
Minta | Kutya teljes vér, plazma vagy szérum |
Olvasási idő | 10 perc |
Mennyiség | 1 doboz (készlet) = 10 eszköz (egyedi csomagolás) |
Tartalomjegyzék | Tesztkészlet, pufferpalack és eldobható cseppentő |
Tárolás | Szobahőmérséklet (2 ~ 30 ℃-on) |
Lejárat | 24 hónappal a gyártás után |
Vigyázat | Felbontás után 10 percen belül használja felHasználjon megfelelő mennyiségű mintát (0,01 ml cseppentő) Hideg körülmények között tárolva 15-30 perc elteltével használja fel szobahőmérsékleten. A teszteredményeket 10 perc elteltével érvénytelennek kell tekinteni |
A kifejlett szívférgek több hüvelyk hosszúra nőnek, és a tüdőartériákban élnek, ahol elegendő tápanyaghoz juthatnak. Az artériákban élő szívférgek gyulladást váltanak ki és vérömlenyt képeznek. A szívnek ezért a korábbinál gyakrabban kell pumpálnia, ahogy a szívférgek száma növekszik, elzárva az artériákat.
Amikor a fertőzés súlyosbodik (egy 18 kg-os kutyában több mint 25 szívféreg létezik), a szívférgek a jobb pitvarba vándorolnak, elzárva a véráramlást.
Amikor a szívférgek száma meghaladja az 50-et, elfoglalhatják a...
pitvarok és kamrák.
Amikor a kutya szívének jobb felében több mint 100 szívféreg fertőződik meg, elveszíti a szívműködését, és végül elpusztul. Ez a halálos kimenetelű...
A jelenséget „Caval-szindrómának” nevezik.
Más parazitákkal ellentétben a szívférgek apró rovarokat, úgynevezett mikrofiláriákat raknak. A szúnyogokban található mikrofiláriák akkor jutnak be a kutyába, amikor a szúnyog vért szív a kutyától. A szívférgek, amelyek 2 évig is életben maradhatnak a gazdaszervezetben, elpusztulnak, ha ezen időszakon belül nem költöznek át egy másik gazdába. A vemhes kutyában élő paraziták megfertőzhetik az embriót.
A szívférgek korai vizsgálata nagyon fontos a kiirtásukban. A szívférgek több lépésen mennek keresztül, mint például az L1, L2, L3, beleértve a szúnyogokon keresztüli átvitelt is, amíg kifejlett szívféreggé nem válnak.
A szúnyogokban található mikrofiláriák L2 és L3 parazitákká fejlődnek, amelyek néhány hét alatt képesek megfertőzni a kutyákat. A növekedés az időjárástól függ. A parazita számára kedvező hőmérséklet 13,9℃ felett van.
Amikor egy fertőzött szúnyog megcsíp egy kutyát, az L3 mikrofiláriák behatolnak a bőrébe. A bőrben a mikrofiláriák 1-2 hétig L4-esekké nőnek. Miután 3 hónapig a bőrben élnek, az L4 L5-össé fejlődik, amely a véráramba kerül.
Az L5, mint kifejlett szívféreg, bejut a szívbe és a tüdőartériákba, ahol 5-7 hónappal később a szívférgek rovarokat raknak.
A beteg kutya diagnosztizálásakor figyelembe kell venni a kórtörténetét és a klinikai adatait, valamint a különféle diagnosztikai módszereket. Például röntgen, ultrahang, vérvizsgálat, mikrofiláriák kimutatása és a legrosszabb esetben boncolás szükséges.
Szérumvizsgálat;
Antitestek vagy antigének kimutatása a vérben
Antigénvizsgálat;
Ez a vizsgálat a kifejlett nőstény szívférgek specifikus antigénjeinek kimutatására összpontosít. A vizsgálatot kórházban végzik, és a sikerességi arány magas. A piacon kapható tesztkészletek 7-8 hónapos kifejlett szívférgek kimutatására szolgálnak, így az 5 hónapnál fiatalabb szívférgeket nehéz kimutatni.
A szívférgesség a legtöbb esetben sikeresen gyógyítható. A szívférgek teljes eltávolításának legjobb módja a gyógyszerek alkalmazása. A szívférgek korai felismerése növeli a kezelés sikerességi arányát. A fertőzés késői szakaszában azonban szövődmények léphetnek fel, amelyek megnehezítik a kezelést.
Az Anaplasma phagocytophilum baktérium (korábban Ehrilichia phagocytophila) számos állatfajban, köztük az emberben is okozhat fertőzést. A házi kérődzőkben előforduló betegséget kullancs által terjesztett láznak (TBF) is nevezik, és legalább 200 éve ismert. Az Anaplasmataceae családba tartozó baktériumok Gram-negatív, nem mozgékony, coccoid vagy ellipszoid alakú organizmusok, méretük 0,2 és 2,0 µm között változik. Obligáta aerobok, glikolítikus útvonallal nem rendelkező, és mindegyik obligát intracelluláris parazita. Az Anaplasma nemzetségbe tartozó összes faj membránnal bélelt vakuólumokban él az emlős gazdaszervezet éretlen vagy érett hematopoietikus sejtjeiben. A phagocytophilum a neutrofileket fertőzi meg, és a granulocitotrop kifejezés a fertőzött neutrofilekre utal. Ritkán organizmusokat találtak eozinofilekben.
Anaplasma phagocytophilum
Gyakori klinikai tünetekA kutyák anaplazmózisának tünetei közé tartozik a magas láz, levertség, depresszió és sokízületi gyulladás. Neurológiai tünetek (ataxia, görcsrohamok és nyakfájás) is előfordulhatnak. Az Anaplasma phagocytophilum fertőzés ritkán halálos, kivéve, ha más fertőzések szövődményei lépnek fel. Bárányoknál közvetlen veszteségeket, rokkantságot és termelési veszteségeket figyeltek meg. Juhoknál és szarvasmarháknál vetélést és károsodott spermatogenezist jegyeztek fel. A fertőzés súlyosságát számos tényező befolyásolja, például az Anaplasma phagocytophilum érintett variánsai, más kórokozók, a gazda életkora, immunstátusza és állapota, valamint olyan tényezők, mint az éghajlat és a tartás. Meg kell említeni, hogy az embereknél a klinikai tünetek az enyhe, magától bekövetkező influenzaszerű betegségtől az életveszélyes fertőzésig terjednek. A legtöbb emberi fertőzés azonban valószínűleg minimális vagy semmilyen klinikai tünetet nem okoz.
Az Anaplasma phagocytophilum-ot ixodid kullancsok terjesztik. Az Egyesült Államokban a fő vektorok az Ixodes scapularis és az Ixodes pacificus, míg Európában az Ixode ricinus a fő exofil vektor. Az Anaplasma phagocytophilum-ot ezek a vektor kullancsok transzstadiálisan terjesztik, és nincs bizonyíték a transzovariális átvitelre. Az A. phagocytophilum emlős gazdaszervezeteinek és kullancsvektorainak fontosságát vizsgáló tanulmányok többsége a rágcsálókra összpontosított, de ennek a szervezetnek széles az emlős gazdaköre, megfertőzve a háziasított macskákat, kutyákat, juhokat, teheneket és lovakat is.
Az indirekt immunfluoreszcens vizsgálat a fertőzés kimutatására használt fő teszt. Az akut és lábadozó fázisú szérumminták kiértékelésével négyszeres változást lehet keresni az Anaplasma phagocytophilum elleni antitest titerben. A sejten belüli zárványok (moruleák) láthatóvá válnak a granulocitákban Wright vagy Gimsa festett vérkenetekben. Az Anaplasma phagocytophilum DNS kimutatására polimeráz láncreakciót (PCR) alkalmaznak.
Az Anaplasma phagocytophilum fertőzés megelőzésére nincs vakcina. A megelőzés a kullancsvektorral (Ixodes scapularis, Ixodes pacificus és Ixode ricinus) való érintkezés elkerülésén, az atkaölő szerek profilaktikus alkalmazásán, valamint doxiciklin vagy tetraciklin profilaktikus alkalmazásán alapul az Ixodes scapularis, Ixodes pacificus és Ixode ricinus kullancsendémiás régiók látogatása során.
Az Ehrlichia canis egy apró, pálcika alakú parazita, amelyet a barna kutyakullancs, a Rhipicephalus sanguineus terjeszt. Az E. canis a klasszikus ehrlichiózis okozója kutyáknál. A kutyákat számos Ehrlichia faj fertőzheti meg, de a kutyák ehrlichiózisát okozó leggyakoribb az E. canis.
Az E. canisról mára ismert, hogy az Egyesült Államokban, Európában, Dél-Amerikában, Ázsiában és a Földközi-tenger térségében elterjedt.
A kezeletlen fertőzött kutyák évekig tünetmentesen hordozhatják a betegséget, és végül súlyos vérzés következtében elpusztulhatnak.
A kutyák Ehrlichia canis fertőzése 3 szakaszra oszlik;
AKUT FÁZIS: Ez általában egy nagyon enyhe fázis. A kutya bágyadt lesz, nem eszik, és megnagyobbodott nyirokcsomói lehetnek. Láz is előfordulhat, de ez a fázis ritkán okoz halált. A legtöbb esetben a szervezet magától kiüríti a kórokozót, de néhányuk átlép a következő fázisba.
SZUBKLINIKAI FÁZIS: Ebben a fázisban a kutya normálisnak tűnik. A kórokozó a lépben rejtőzik.
KRÓNIKUS FÁZIS: Ebben a fázisban a kutya újra megbetegszik. Az E. canis-szal fertőzött kutyák akár 60%-ánál is rendellenes vérzés léphet fel a csökkent vérlemezkeszám miatt. A hosszú távú immunstimuláció következtében mély gyulladás, az úgynevezett „uveitis” alakulhat ki a szemben. Neurológiai hatások is jelentkezhetnek.
Az Ehrlichia canis végleges diagnózisához a monocitákban található morula vizualizálása citológiai vizsgálattal, az E. canis szérum antitestek kimutatása indirekt immunfluoreszcens antitest teszttel (IFA), polimeráz láncreakció (PCR) amplifikáció és/vagy gélblot (Western immunoblot) szükséges.
A kutyák ehrlichiózisának megelőzésének fő pillére a kullancsirtás. Az ehrlichiózis minden formájának kezelésére a választott gyógyszer a doxiciklin, legalább egy hónapig. Akut fázisú vagy enyhe krónikus fázisú betegségben szenvedő kutyáknál a kezelés megkezdését követő 24-48 órán belül drámai klinikai javulásnak kell bekövetkeznie. Ez idő alatt a vérlemezkeszám növekedni kezd, és a kezelés megkezdését követő 14 napon belül normálisnak kell lennie.
A fertőzés után újrafertőződés lehetséges; az immunitás egy korábbi fertőzés után nem tartós.
Az ehrlichiózis legjobb megelőzése a kutyák kullancsmentes tartása. Ez magában foglalja a bőr napi ellenőrzését kullancsok szempontjából, és a kutyák kullancsirtóval történő kezelését. Mivel a kullancsok más pusztító betegségeket is hordoznak, például Lyme-kórt, anaplazmózist és Sziklás-hegységi foltos lázat, fontos, hogy a kutyákat kullancsmentesen tartsuk.
A leishmaniázis az emberek, kutyák és macskák súlyos parazitabetegsége. A leishmaniázis kórokozója egy protozoa parazita, amely a Leishmania donovani komplexumhoz tartozik. Ez a parazita széles körben elterjedt Dél-Európa, Afrika, Ázsia, Dél-Amerika és Közép-Amerika mérsékelt égövi és szubtrópusi országaiban. A Leishmania donovani infantum (L. infantum) felelős a macska- és kutyabetegségért Dél-Európában, Afrikában és Ázsiában. A kutyák leishmaniázisa egy súlyos, progresszív szisztémás betegség. Nem minden kutya okoz klinikai betegséget a parazitákkal való oltás után. A klinikai betegség kialakulása az egyes állatok immunválaszának típusától függ.
a paraziták ellen.
Kutyában
Kutyáknál mind a zsigeri, mind a bőrtünetek egyidejűleg előfordulhatnak; az emberekkel ellentétben, különálló bőr- és zsigeri szindrómákat nem figyelnek meg. A klinikai tünetek változatosak, és más fertőzéseket is utánozhatnak. Tünetmentes fertőzések is előfordulhatnak. A tipikus zsigeri tünetek közé tartozhat a láz (ami időszakosan jelentkezhet), vérszegénység, nyirokcsomó-megnagyobbodás, lépmegnagyobbodás, letargia, csökkent testmozgástolerancia, fogyás és étvágytalanság. A ritkább zsigeri tünetek közé tartozik a hasmenés, hányás, melena, glomerulonephritis, májelégtelenség, orrvérzés, polyuria-polydipsia, tüsszögés, sántaság (polyarthritis vagy myositis miatt), ascites és krónikus vastagbélgyulladás.
Macskafélékben
A macskák ritkán fertőződnek meg. A legtöbb fertőzött macskánál a léziók pörkös bőrfekélyekre korlátozódnak, amelyek általában az ajkakon, az orron, a szemhéjakon vagy a fülkagylókon találhatók. A zsigeri elváltozások és tünetek ritkák.
Az életciklus két gazdaszervezetben zajlik. Egy gerinces gazdaszervezetben és egy gerinctelen gazdaszervezetben (legyek). A nőstény legyek gerinces gazdaszervezetekkel táplálkozik, éslenyeli az amasztigótákat. A rovarban ostoros promasztigóták fejlődnek. A promasztigóták a gerinces gazdaszervezetbe jutnak a lepkeszúnyog táplálkozása során. A promasztigóták amasztigótákká fejlődnek, és elsősorban a makrofágokban szaporodnak. A bőr, a nyálkahártya és a zsigerek makrofágjain belüli szaporodás bőr-, nyálkahártya- és zsigeri leishmaniázist okoz.
Kutyáknál a leishmaniázist általában a paraziták közvetlen megfigyelésével diagnosztizálják Giemsa vagy erre a célra kifejlesztett gyorsfestékekkel, nyirokcsomó-, lép- vagy csontvelő-aspirátumokból, szövetbiopsziákból vagy elváltozásokból vett bőrkaparékból. Az organizmusok szemkárosodásokban is megtalálhatók, különösen granulómákban. Az amasztigóták kerek vagy ovális paraziták, kerek bazofil maggal és kis pálcikaszerű kinetoplaszttal. Makrofágokban vagy a megrepedt sejtekből kiszabadulva találhatók meg. Immunhisztokémiai és polimeráz láncreakciós (PCR) technikákat is alkalmaznak.
A leggyakrabban használt gyógyszerek a következők: Meglumin-antimoniát allopurinollal kombinálva, aminozidin, és újabban amfotericin B. Mindezek a gyógyszerek többszöri adagolást igényelnek, ami a beteg állapotától és a gazdi együttműködésétől függ. Javasolt a fenntartó kezelés folytatása allopurinollal, mivel nem lehet garantálni, hogy a kutyák nem térnek vissza, ha a kezelést abbahagyják. Minden kezelt betegnél folyamatosan kell alkalmazni rovarirtó szereket, samponokat vagy spray-ket tartalmazó nyakörveket, amelyek hatékonyan védik a kutyákat a legyek csípésétől. A vektorok elleni védekezés a betegségellenőrzés egyik legfontosabb aspektusa.
A lepkeszúnyog ugyanazon rovarirtó szerekkel szemben érzékeny, mint a malária vektora.