Lifecosm madárfertőző bursitis Ag gyorsteszt készlet állatorvosi diagnosztikai teszthez Kiemelt kép

Lifecosm Madárfertőző Bursitis Ag Gyorsteszt Készlet Állatorvosi Diagnosztikai Vizsgálathoz

Termékkód:

Termék neve: Madárfertőző bursitis Ag gyorstesztkészlet
Összefoglalás：Specifikus antigén kimutatásaMadárfertőző nyáktömlőbetegség 15 percen belül
Elv: Egylépéses immunkromatográfiás vizsgálat
Kimutatási célpontok: Madárfertőző nyálkahártya-betegség antigénje
Olvasási idő: 10 ~ 15 perc
Tárolás: Szobahőmérsékleten (2 ~ 30 ℃-on)
Lejárati idő: 24 hónap a gyártástól számítva

Küldjön nekünk e-mailt KATALÓGUS

Termék részletei

Termékcímkék

Madárfertőző nyálkahártya-betegség Ag gyorstesztkészlet

Madárfertőző nyálkahártya-betegség Ag gyorstesztkészlet
Összefoglalás	Madárfertőző nyáktömlőbetegség specifikus antigénjének kimutatása 15 percen belül
Alapelv	Egylépéses immunkromatográfiás vizsgálat
Érzékelési célpontok	Madárfertőző nyáktömlőbetegség antigénje
Minta	Csirke Bursa
Olvasási idő	10~ 15 perc
Mennyiség	1 doboz (készlet) = 10 eszköz (egyedi csomagolás)
Tartalomjegyzék	Tesztkészlet, pufferpalackok, eldobható cseppentők és vattapálcikák
Vigyázat	Felbontás után 10 percen belül használja fel Használjon megfelelő mennyiségű mintát (0,1 ml cseppentő) Hideg körülmények között tárolva 15-30 perc elteltével használja fel szobahőmérsékleten. A teszteredményeket 10 perc elteltével érvénytelennek kell tekinteni

Információ

Fertőző nyáktömlőbetegség (IBD), más névenGumboro-betegség,fertőző nyáktömlőgyulladás ésfertőző madárnefrózisegy rendkívül fertőző, fiatalok körében gyakori betegség,csirkék és a fertőző nyáktömlőgyulladás vírusa (IBDV) által okozott pulykák,^[1] jellemziimmunszuppresszió és a halálozás általában 3-6 hetes korban jelentkezik. A betegséget először 2000-ben fedezték fel.Gumboro, Delaware 1962-ben. Gazdaságilag fontos a baromfiipar számára világszerte, mivel fokozottan fogékony más betegségekre, és negatívan befolyásolja a hatékony termelést.oltásAz utóbbi években Európában nagyon virulens IBDV-törzsek (vvIBDV) jelentek meg, amelyek súlyos mortalitást okoznak csirkéknél.Latin-Amerika,Délkelet-Ázsia, Afrika és aKözel-KeletA fertőzés szájon át történik, a fertőzött madár a fertőzést követő körülbelül 2 hétig nagy mennyiségű vírust ürít. A betegség könnyen terjed a fertőzött csirkékről az egészséges csirkékre táplálék, víz és fizikai érintkezés útján.

Klinikai tünetek

A betegség hirtelen jelentkezhet, és a morbiditás jellemzően eléri a 100%-ot. Az akut formában a madarak kimerültek, legyengültek és kiszáradtak. Vizes hasmenésük van, és duzzadt, széklettel szennyezett szellőzőnyílásuk lehet. Az állomány nagy része fekvő helyzetben van, és borzolt tollazatuk van. A halálozási arány az érintett törzs virulenciájától, a fertőzési dózistól, a korábbi immunitástól, az egyidejű betegségek jelenlététől, valamint az állomány hatékony immunválasz kiváltására való képességétől függ. A nagyon fiatal, három hetesnél fiatalabb csirkék immunszuppressziója valószínűleg a legfontosabb kimenetel, és klinikailag nem feltétlenül mutatható ki (szubklinikai). Ezenkívül a kevésbé virulens törzsekkel való fertőzés nem feltétlenül mutat nyilvánvaló klinikai tüneteket, de azok a madarak, amelyeknél hat hetes kor előtt bursalis atrófia jelentkezik fibrotikus vagy cisztás tüszőkkel és limfocitopéniával, fogékonyak lehetnek rá.opportunista fertőzésés olyan kórokozók által okozott fertőzés következtében pusztulhatnak el, amelyek általában nem okoznának betegséget immunkompetens madarakban.

A betegséggel fertőzött csirkék általában a következő tüneteket mutatják: más csirkék csipkedése, magas láz, borzolt tollazat, remegés és lassú járás, csoportosan fekve, lehajtott fejjel, hasmenés, sárga és habos széklet, ürítési nehézség, csökkent evés vagy étvágytalanság.

A halálozási arány körülbelül 20%, a halál 3-4 napon belül beáll. A túlélők felépülése körülbelül 7-8 napot vesz igénybe.

Az anyai antitestek jelenléte (az anyától a csibébe jutó antitest) megváltoztatja a betegség lefolyását. A vírus különösen veszélyes, magas halálozási aránnyal rendelkező törzseit először Európában észlelték; ezeket a törzseket Ausztráliában nem észlelték.^[5]